Valós riportok egy májtranszplantációról kicsit másképpen.

Riporter: Tímea Olivér édesanyja

A második napon a szemészeten kezdtünk, majd készült egy teszt különböző baktériumokra is. Sajnos pozitív lett. Ez majdnem mindenkinek van,  de a legyengült szervezetre pl.: műtét után veszélyes lehet. Izoláltak minket. Csak maszkban és ruhában hagyhatjuk el a szobát, hozzánk is mindenki beöltözve jöhet. Persze ez csak a kórházra vonatkozik. Oli jól fogadta, hogy műtősruhában vagyunk. Persze a maszkot állandóan leszedi rólunk.

Szerdán már mehettünk is a felnőtt kórházba kivizsgálásra. Fejenként 1-1 órás beszélgetés, és labor várt ránk. Oli mintha tudta volna, hogy ez fontos, a babakocsiban végig aludta az egészet. Nagyon büszkék voltunk rá. Kelenhegyi Juditnak igaza lett, mert amikor találkoztunk,  ő rögtön azt mondta, hogy Zoli tökéletes donor alkat. A transzplantációs orvosok is nézegették és mosolyogva beszélték, hogy milyen slank, így kiválasztották. Még aznap elment a pszichológushoz. Ott is minden rendben volt, mondta is neki az orvos, hogy a  donorsága ezen biztos nem fog múlni. 200 %-ig hisz abban, hogy odaadhatja a mája egy részét kicsi fiának.

Olit nehéz lekötni, nem mehetünk a játszószobába, esetleg kimehetünk sétálni, ha nincs beprogramozott vizsgálat. Oli döntött és elindult! Egy-két lépést tett már korábban is. Nyolc hónapos kora óta kapaszkodva megy, nyúl az ujjunkért és szinte fut, de egyedül elindulni eddig nem volt bátorsága. Két héttel a transzplantáció előtt ő semmivel sem foglalkozva jár egyedül!

Telnek a napok, majd jelentkezem…