Mamája ez írja nekünk:

„Hatalmas zsivány, nagyon cuki. Igazi nagyfiú, nagyon sokat beszél, önállósodott és még mindig nagyon aktív. Képes egész nap énekelni, vihorászni és persze rohangálni. Nagy öröm látni, hogy jól van. A bölcsit imádja, van „szerelme” is, bár a kapcsolatuk hullámzó, mert Oli nagyon szereti ha foglalkoznak vele, és ha ez nem történik meg azonnal, akkor jelzi nemtetszését. Barátai is vannak már, a bölcsin kívül is nagyon megszeretett egy kisfiút, igazi rosszcsontok együtt.

Jól fogadta tavasszal  kis tesója, Vince érkezését. Féltékeny a mai napig nem volt, sokat szeretgeti. Most már kezdenek együtt huncutkodni. Sokszor, ha a gyerekszobában egyedül vannak pár perc, és már csak a vihogásukat hallani. Nagyon szeretik egymást. Nyáron kiújult a rekeszsérve, tavaly novemberben operálták, újra műteni kellett. Véletlenül derült ki a baj, de szerencsénk volt, mert semmi gondot nem okozott neki. Péntek délelőtt műtötték, szombaton reggel az udvarra futott ki a rámpán, engem meg az infarktus kerülgetett. Az aktuálisan ügyeletes doktornőt ismertük. Mondta, ő arra számított, hogy intenzíves megfigyelésen lesz Oli, de kinézett az ablakon reggel és csak a rohangálást látta. Hamar kiderült, hogy ismét nagyon könnyen vette az akadályokat. Sajnos Vince sem szeretett volna kimaradni a buliból. A májbetegséget megúszta. Ő csak hordozó, mint Zoli vagy én, de neki a veséjével van egy kis gond, januárban operálni kell majd. Így nem fog kilógni a sorból, a család minden tagján lesz vágás, idővel igazi tetkó is. De ez a legkevesebb, a lényeg az, hogy jól vannak, nőnek mint a gomba, sosem hagynak minket unatkozni és a legcukibb kispasik meg persze tesók a világon.”

Timi 2021. decembere