Ime az édesapa naplója:

Utazás előtt

Dávid jelenleg 16 hónapos, eleven, élénk, nyughatatlan kisfiú, aki életének több mint hat hónapját Németországban töltötte, ahol májtranszplantáción kellett átesnie.
Történetünk 2021 május 13.-án kezdődött…amikor is korán reggel feleségem Erika életet adott Dávidkának.

Dávidka egészséges kisfiúként 50 cm hosszúsággal és 2870 g súllyal született. Születése után az orvosok megvizsgálták és az alacsony vércukorszintje miatt Szombathelyen a PIC osztályra került infúziós kezelés céljából. Az itt dolgozó orvosok figyeltek fel először arra, hogy valami nincs rendben nála. A bőre besárgult, de észrevették azt is, hogy ez a szín nem a megszokott újszülöttkori sárgaság volt. A laboreredményekben ekkor még nem voltak eltérések. Május 21.-én hazavihettük Dávidkát a kórházból.

Nagy volt az öröm, végre együtt lehettünk itthon. Értesítettük a védőnőt és a gyermekorvost is, és jártunk vissza a kórházba további kontroll vizsgálatokra.

Gyermekorvosunk – aki korábban a SOTE-n is dolgozott – a kötelező 6 hetes vizsgálaton kért laborvizsgálatot is, mert aggódott, hogy Dávid bőr színe nem változik, és a széklet halványsárga színe sem tetszett neki. Ekkor már sajnos a vérvizsgálat eredménye magas májfunkciós és bilirubin értékeket mutatott. Ezt követően további kivizsgálások céljából kórházba, a gyermekosztályra került Dávidka.

Itt végzett vizsgálatok egy része aggodalomra adott okot és megerősítette a korábbi gyanút, hogy valami gond van az emésztésével. Az itt végzett ultrahangos vizsgálatok azonban nem tudták alátámasztani az orvosok sejtését, ezért a vizsgálatok folytatódtak, de közben az orvosoktól függetlenül mi magunk is felvettük a kapcsolatot a budapesti, SOTE I. számú gyermekklinikával.

A következő héten hétfőn reggel már Budapesten vizsgálták Dávidot. Dr. Dezsőfi Antal a vizsgálatok végeztével arról tájékoztatott minket, hogy Dávid egy ritka betegségben a „Biliaris atresiaban” szenved, ami azt jelenti, hogy az epevezetéke hegesedések, teljes szűkület miatt nem átjárható, így az epe nem tud, vagy csak kis mértékben tud ürülni, ami sajnos epepangáshoz vezet, ennek következtében a máj sérül, és nem tudja már többé ellátni megfelelően működését.

2021. novemberére már világossá vált, hogy a műtét nem hozta meg a várt eredményt. Dezsőfi doktor úr arról tájékoztatott minket, hogy hamarosan szükségessé válhat a transzplantáció Dávidnál, mivel a máj már nem tudni regenerálódni.

A műtétet azonban itthon nem, csak Németországban tudják elvégezni, ezért felveszi a kapcsolatot a hamburgi klinikával, hogy egyeztessenek. Amennyiben a transzplantációra sor kerül az több hónapos kinn tartózkodást fog jelenteni annak minden költségével együtt. A műtét és a kórházi ápolás költségeit – a járóbeteg ellátást is beleértve – a magyar állam állja, de a lakhatás, az étkezés, az élet többi szükségletét nekünk kell megoldanunk.

Időközben feleségem több májtranszplantált gyermek anyukájával is felvette a kapcsolatot, illetve a kórházban egy anyuka oda is jött hozzánk bátorítani bennünket és felajánlotta a segítségét. Az addigi tájékoztatások, illetve az internet bugyrait vizslatva jutottunk arra a megállapításra, hogy segítséget kell kérnünk.

Ekkor találtunk rá az „Egy Szív A Gyermekekért Alapítványra”. Telefonon többször is egyeztettünk a kuratórium elnökével Dr. Kelenhegyi Judittal, még azt megelőzően, hogy pontos kiutazási időpontot kaptunk volna. Elsőként egy kis listát diktált le, amire szükségünk lesz a kiutazáshoz, illetve, hogy mit küldjünk el a támogatási kérelemhez. Ezt követően felgyorsultak az események, volt elég tennivaló a dokumentumok beszerzésével, a tervezett kiadások fedezetének kalkulálásával. Kezdetben a szállás és a kiadások fedezetét is csak megközelítőleg tudtuk meghatározni. A lakhatás megoldása különösen kérdőjeles volt. A facebookon, a TV2 műsoradásában, Vas Népében, illetve Erika munkahelyén Vas Megyei Kormányhivatal körében is közzétettünk egy támogatási kérelmet, és szerencsére sokan meghallottak, olvasták a segélykérésünket.

A karanténszállást, majd azt követő szállás lehetőséget és annak fedezetét az „Egy Szív A Gyermekekért Alapítvány” állta. Ezúton is köszönjük mindenkinek a bárminemű segítségét, nagyon sokat jelentett nekünk ezekben a nehéz időkben.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő engedélyhatározatát és a külföldi gyógykezeléshez szükséges S2 engedélyek beszerzését Dezsőfi doktor úr kérelmezte. Élődonoros transzplantáció volt tervezve, és erre is voltak az engedélyek  is megkérve.

Végül megkaptuk az engedélyeket, és végre hosszú várakozás után 2022. február 4-én elindultunk Hamburgba.

Utazás Hamburgba

Bécsből az esti 8 órakor induló repülővel utaztunk, ami késő este 21:45-kor landolt a német város repülőterén.

Bécsig a kolléganőm Adri vitt ki minket, Hamburgban pedig taxival mentünk a Villa Vopelius karantén szállásra. Dávid nagyon nyugtalan volt az egész út alatt, végig sírta a repülőutat. Semmi nem tudta megnyugtatni, csak mikor már ismét a földön voltunk, akkor csendesedett el. Magyarországról szép időjárásban indultunk, Hamburgban hideg, és eső várt ránk. Judit listájában szereplő meleg vízálló ruha szerencsére velünk volt, ezért nem ért minket váratlanul az időjárás. Erika létrehozott még induláskor egy facebook csoportot, ahol rendszeresen posztoltuk ki az eseményeket, fényképeket.

Karantén szállásunkat közel éjfélkor tudtuk elfoglalni a Villa Vopeliusban, ahol 5 napig kellett maradnunk. Dávid állapota egyre rosszabbá vált, és mint mindig most is megviselte, hogy máshol kellett aludnia.

Universitat Klinikum Hamburg- Eppendorf, UKE

A kórházból – Universitat Klinikum Hamburg-Eppendorf, röviden UKE – következő héten hívtak, hogy mikor kell PCR tesztre mennünk a gyermekklinikára a sürgősségire.

A teszt eredményét követően Dávid és Erika az O47-es épület – gyermekklinika – 3. emeletére kerültek elhelyezésre a K3 szintre. A K3-ra történt bejelentkezésünket követően Dávidtól a laborvizsgálatokhoz szükséges vért levették, természetesen előbb kapott egy branült a kezébe, majd gyors szemrevételezés, tapintás és sztetoszkópos vizsgálat után már csak meg kellett várnunk, hogy előkészítsék a kórtermet.

A kórterem tágas, tiszta, minden szükséges eszközzel fel volt szerelve, még egy kis internet TV is rendelkezésre állt a gyerekek lefoglalásához. Egyedül volt bent a kisfiam a feleségemmel. A kórház teljes ellátást biztosított a kisérő szülő számára is.

Kivizsgálás

A következő napokban Erikát a tolmácsunk Emese Levit kísérte el a donorsághoz szükséges vizsgálatokra, míg én Dávidot vittem az orvosokhoz. Ez volt az oka, hogy egyáltalán bemehettem az osztályra. A Johanniták által üzemeltetett sátorban az UKE O10 épülete előtt ekkor ingyenesen lehetett gyorstesztet csináltatni, ami egyrészt feltétele volt, hogy a klinika épületeibe bemehessek, másrészt a Ronald McDonald Haus Hamburg Eppendorf szállásra is szükséges volt a negatív Covid gyorsteszt.

A karanténszállást követően, ahol a kezdeti vizsgálatok idején még megszálltam, az UKE-ról Meike segített appartmant foglalnom. A szükséges vizsgálatok megléte után stabil állapotban, február 18-án engedték ki Dávidot a klinikáról a Ronald házba. Volt éjjel több felriadás, sírás, de együtt lehettünk…

A lifttel is felszerelt Ronald házban 14 apartman áll rendelkezésre az ott lakók számára. Rendelkezik közös konyhával, mely 2 főzőfelülettel és sütővel, a főzéshez, étkezéshez szükséges eszközökkel van ellátva. Minden apartmanban lakó családoknak részt kell vennie a konyha tisztán tartásában, melyet 2 mosogatógép is segít. Az alagsorban van mosógép és szárítógép is.

A Ronald ház a gyermekes családok minden igényét kielégíti. Az épületben van nagyméretű étkező, játszószoba, tv szoba, közös terasz és nagyméretű kerthelyiség sok játékkal, használatba vehető kerékpárokkal.

Az itt dolgozók keddenként ingyen reggelivel kedveskednek a családoknak –, valamint havonta egy vagy két csütörtökön vacsorával vendégelik meg a szállással rendelkezőket. Szinte minden héten sütnek valamilyen finom süteményt is.

Az orvosi kivizsgálásokat követően február 22-én egy belgyógyász orvos tájékoztatott bennünket az adott helyzetről. Feleségem vizsgálati eredménye nem mindenben felelt meg ahhoz, hogy Dávidkának májszeletet adjon. Több rizikófaktort is találtak (máj egy részében találtak zsírsejteket, illetve a trombózis faktor egy génjét örökölte). A transzplantációs klinikán az felel meg ideális donornak, akinél 0 a rizikófaktor. Ezért Erikának megfelelő étrendű diétát + nagyon sok mozgást, és kb. 5 kg fogyást írtak elő a donorság feltételeként. A dietetikus által meghatározott étrendet követve kb. 8-10 hét alatt elérhető a máj állapotának olyan javulása, amely ideális a transzplantációra.

Március első hetében Sebastian Schulz-Jürgensen doktor úr tájékoztatott bennünket, hogy egy plusz lehetőségként Dávidka felkerült a nemzetközi transzplantációs listára. Jelenleg 32 pontja van a maximális 40-ből.

Elvileg a listán szereplők 35 ponttól kaphatnak transzplantációs szervet a transzplantációs intézményekből. Dávid jelenlegi állapota, illetve állapotromlása alapján 3 hónap múlva fog 34 és kb. 6 hónap múlva 36 ponttal rendelkezni, ami már lehetővé teszi az intézmények megkeresését. Amennyiben Dávid 40, illetve 40+ ponttal rendelkezik – 1-2 hét lenne hátra az életéből – akkor az UKE levelet ír és Dávid felkerül a HU listára, ami magas kockázatú listát vagy S.O.S. listát jelent és 1-2 napon belül tudják a transzplantációt elvégezni.

Reménykedtünk, hogy nem kell ilyen sokat várni, végig nézni hogy Dávidka egyre rosszabbul van, és sikerül az élődonoros transzplantáció.

Ezt követően vártunk, hogy megtudjuk, mikor lesz a műtét időpontja…

Dávidkát közben rendszeresen vittük kontroll vizsgálatokra, dietetikushoz, hogy kicsit összeszedje magát a műtétre.

Séta Hamburgban

De addig is kihasználtuk a hamburgi jó időt és hogy megérkezett – innen is köszönjük a babakocsigyárnak – a babakocsinkhoz az adapter, ez a kiutazásunkkor tűnt el a repülőtéren. Sokat sétálunk a parkban, a városban.

Hamburg Eppendorfi része nagyon szép. Közvetlenül a gyerekklinika mellett van az Eppendorfi Park, ami nagyon nagy területen fekszik. Tele van különböző színvilágú Rhododendronokkal, melyek hosszú hónapokon át színesítik a parkot. Ideális hosszú sétákra. Itt van a gyerekeknek játszótér is, lehet hintázni is…

Március utolsó hete:

Dávid elérte a 7 kilós súlyt! Sajnos a laboreredményei már egyértelműen további romlást mutattak, ami várható volt, és nyilvánvalóvá vált, hogy már nem lehet sokáig várni….mielőbb szüksége van a műtétre.

Dávid nagyon nyugtalan volt már éjjelente félóránkként, háromnegyed óránként felriadt. Ilyenkor evett, ivott de nem azért, mert éhes volt, ez pótcselekvés volt számára.

Próbáltunk minél több pozitív élményt nyújtani Dávidkának. Sokat sétáltunk a városban, péntekenként az Isemarkton, a közeli parkban, hogy minél többet érje a friss levegő, érjék ingerek, láthasson másokat.

Beköszöntött a tavasz, már a sportkocsiban, de még overallban mentünk ki.

Április első hete:

Megtudtuk a műtét tervezett időpontját: Május 9.

Közben az S2 engedélyeket is sikerült érvényességi idő tekintetében 3 hónappal meghosszabbítani. Dávidka egyre nehezebben tűrte a várakozást, mi egyre álmosabbak voltunk, de már előttünk volt végre egy kitűzött időpont és már csak erre tudtunk gondolni.

És elkezdődött a visszaszámolás…Sokat beszéltünk a Roni házban lévő sorstársakkal is, illetve a magyar transzplantált gyermekek szüleivel. Így teltek a napok, hetek.

Április 25-ei hét, a műtétet megelőző hét:

Műtétre várva

Sikerült Dávid súlyát 7,5 kg feljavítani, és Erika értékei is a vártnál jobbak lettek. A műtétet megelőző pénteken PCR tesztet kellett csináltatni, majd május 8-án vasárnap reggel már a kórházba (Erika az O10, Dávid és én az O47 épületébe) kellett menni felvételre, és hogy az orvosok a műtétet megelőző vizsgálatokat is el tudják végezni.

Már nagyon vártuk, de ugyanakkor féltünk is az operációktól. Tudtuk, hogy a legjobb kezekbe kerül a fiunk, és ha valakik, az itteni transzplantációs team, tudják mit kell tenni, mindenkit ismertünk már! Meike és Emese pedig mindig segítenek, és közülük valaki mindig ott lesz a műtét alatt!

A Roni házban is változás volt mivel megkaptuk a legnagyobb apartmant – 13. számú – és hát ez tényleg nagy, volt konyha és hűtő is, a gyógyszereknek!

Május 8. :

Holnap műtét

Utolsó műtét előtti nap, most már a kórházban! Reggel jöttünk be az O47-be Dáviddal, ugyanakkor Erika ment az O10-be.

(Súly és hosszmérés, vérnyomás és EKG, majd véroxigénszint mérése. Mintavétel, hogy Dávid nem hordoz-e valamilyen fertőzést.) Délután még kicsit kimehettünk sétálni, együtt az egész család…

Igen, holnap kezdődnek a műtétek, Erikával kezdenek olyan 7:00 körül, majd, amennyiben megfelelő a májszelet áthozzák az O47-be, ahol Dávidot műtik. Ha készen vannak, Erikához az intenzívre bemehetek, az osztályra azonban még nem, mivel ott voltak a közelmúltban koronavírus fertőzések. Dávid hasát majd több műtéttel fogják összezárni, amikor már mindent rendben találnak az orvosok.

Hosszú napok következnek, de már végre itt tartunk!

Május 9. Transzplantáció napja:

Reggel fél hétkor vitték Erikát a műtőbe. 10:00-kor jött értünk a nővér, Dávid ágyát a nővér tolta, míg Dávidot én vittem kézben. Meike is megérkezett, így négyen szálltunk be a liftbe, ami levitt minket az 1. emeletre. Itt előszőr a műtőelőkészítőbe tolták be Dávidot az ágyában, majd miután átöltöztünk műtős ruhába mi is bemehettünk. Az előkészítőben egyszerre több beteg is várt a műtétre, illetve felügyelték a már műtött gyermekek ébredését. Az aneszteziológus maga jött Dávidért és megengedte, hogy az altatásig Dáviddal lehessek, de utána már ki kellett jönnöm és csak imádkozhattam.

11:10-kor kezdték meg Dávid altatását.

Meike segítségével Erikát az intenzív osztályon 14:30 körül már meglátogathattam. Szerencsére jól volt, kapott fájdalomcsillapítót és hányinger elleni gyógyszert is. 1 órát lehettem az intenzíven az O10-ben. Erika már másnap kikerült az intenzívről az osztályra.

Intenzív 13-as szoba

Dr. Schulz e-mailt írt, hogy Dávidnál is minden jól ment és kb. 22:30 körül meglátogathatom az intenzíven!

Az intenzívre Emese elkísért és végig velem volt, amíg bemehettem Dávidhoz, itt a várakozásra szülői szoba van, ami konyha és pihenő is egyben, fotellel, kanapéval, televízióval.

Az intenzíven Dávid egyedül volt a szobában, az ágyában feküdt, altatásban volt, közben mintegy 13-16 automata adagolta a különféle gyógyszereket az ágya jobb oldalán sínről lelógva, csoportokra osztva a centrális vénához csatlakozva. A bal oldalon a lélegeztetőgép, monitorok, számítógépasztal, a szobában 2 szék, egy fotel, tv, komód.

Dávid az intenzíven – 1 éves újjászületett

Dávidhoz csak műtősruhába öltözve, kézfertőtlenítés után, kesztyűt húzva lehetett bemenni. A nővér pultnál minden nap ellenőrzik a 24 óránál nem régebbi negatív Covid teszt meglétét, ami feltétele, hogy bemehessek a szobába.

Dávid hasán a seb nyitva volt, az esetleges újabb beavatkozás szükségessége miatt. Egy fedőkötés volt rajt. Minden nap volt ultrahang, óránként vérvétel, ennivalót előszőr csak vénán át, majd orrszondán át is kaphatott. A műtét után mélyaltatásban tartották, hogy gyorsabban regenerálódhasson.

Minden nap bementem Dávidkához, hogy besegítsek a nővéreknek az ápolásban. Erikát május 12-én tolószékben áthozták Dávidhoz, még gyenge volt, de tartja magát, vannak fájdalmai és hamar elfárad, de értékei egyre javultak.

Május 14-én Erikát kiengedték a kórházból, kapott gyógyszereket, de már a Roni házban lábadozhatott.

Május 16-án újabb műtét következett. Dávid hasán a nyitott vágást leszűkítették. Kicsit kisebb lett már a seb. Még kell operáció a hasán lévő vágás teljes bezárására.

Ma délután, több órán át próbáltam Dávidot altatni, végül sikerült. Műtét után túlzottan fel volt spanolva, de aztán jött a pihentető szundi.

Tegnap még szájon át evett, ma csak szondán keresztül lehetett a pocijába ételt adni, de lassacskán megette az egészet!

Május 24.:

Ma volt a következő műtét Dávidnak. Még mindig nem zárták össze a pociján a nyílást, mivel a máj még meg van nagyobbodva és vannak olyan részei a szervnek, amikben a folyadékok áramlása nem állandó. Műtét során átmosással próbálták javítani a májban lévő keringést.

Erika napról napra erősebbnek érezte magát, többet bírt sétálni, minden nap együtt mentünk Dávidkához.

Reméljük hamarosan minden rendben lesz és összezárhatják a nyílást Dávid hasán!

Május 27.:

Dávidot ma ismét megműtötték, mert magas volt a CRP gyulladási értéke, és nem nagyon evett vagy ivott. Múlt héten a láza ment fel, most felvizesedett a kis teste.

Bíztunk az orvosokban, nővérekben, ápolókban, Dávid erejében, akaratában!

Sajnos a transzplantációt követően komplikációk léptek fel nála. A kapott májon kettő helyen nem volt megfelelő a folyadékok áramlása. Kimutatták, hogy a máj egyik ilyen részén baktérium csírák telepedtek meg.

Ezután heti szinten volt szükség újabb műtétekre, hogy javítsanak a máj keringésén. Eltávolították a máj azon részét, ahol a baktériumok megtelepedtek, ez a rész sajnos szövet elhalást is mutatott. A máj másik részébe, ahol nem volt még megfelelő az áramlás, oda pedig egy kis csövet vezettek, hogy ezzel tudják gyógyítani a máj szerkezetét.

Sajnos azonban a magas CRP gyulladási érték nem akart csökkenni, pedig már a célzott baktérium vizsgálat is megvolt. Dávid bőre ismét besárgult, magasak lettek a májfunkciós értékei is. Ezért június 14.-én MRT vizsgálatra vitték, hogy egy jobb felbontás révén választ kapjanak az emelt értékek okára. MRT során mintát is vettek a májból.

Ennek eredménye után végre megtalálták az okot: elindult a kapott szerv kilökődése. Schulz doktor úr boldog volt, mert végre ebben az irányban eltudták kezdeni a kezelést (3 napig kapott kortizont). Ennyi megpróbáltatás után Dávid kezdett jobban lenni, a bőre is fehérebb lett.

Június 20.:

Újabb műtét, de ezúttal végre összezárták a nyílást Dávid hasán.

Június 23-án Dávid végre elhagyhatta az intenzív osztályt és felköltözött kiságyával együtt a 3. emeletre, a K3-ra. Dávid nagyon lefogyott, 7 kg-os lett mikor felkerültünk a gyermekosztályra és utána rövid idő alatt még fél kilót fogyott. Ez azért volt, mert túl hosszú ideig, közel 1 évig kapott folyamatosan antibiotikumot, ezért már túlterhelődött a szervezete, és most rövid idő alatt, átmosással ezeket a gyógyszereket el kellett távolítani, ezt has- és vízhajtókkal oldották meg.

Eleinte még néhány automata gyógyszeradagoló, katéter, orrszonda és a hasába vezetett cső volt Dávidon. Emiatt nem lehetett megemelni, de végre egész nap egy szobában lehettem vele, és vigyázhattam rá.

Sajnos Dávidka a transzplantációt követően elvesztette szopási reflexét, így táplálni csak orrszondán keresztül, illetve szájon át fecskendővel tudtuk. Napról-napra jobb lett az étvágya, szinte egész nap evett, de mi ennek nagyon örültünk.

Dávid egyre jobban volt, értékei javultak. Sokat nevetett és imádta az EKG tappancsait és drótjait letépni, rágni, a véroxigénszint jelzőt pedig csak addig volt hajlandó elviselni, amíg észre nem vette.

Már nagyon akarta, hogy felvegyük, de még csak pelenkázáskor, ágynemű cseréjekor emelhettem vízszintesen meg. Dávid súlya 2 nap múlva már ismét 7 kiló volt. Az egész éjjelt végig aludta, csak hajnali 2 fél 3 körül jelezte, hogy éhes, ekkor pelust is cseréltem, de ő ki sem nyitotta a szemét és aludt tovább.

Június 29.:

Dávid megszabadult kötelékeitől! Pénteken kivették a hasából a csövet, és levették a hasáról a fedő kötést, mai napon pedig eltávolították a centrális vénáját is!

Végre felvehettük és a karunkban tarthattuk!

A nővérek megmutatták a gyógyszerkészítést, és odaadták a 7 napra szóló gyógyszeradagolási tájékoztatót. 12 óránként kell kilökődésgátlót kapnia, emellett vérnyomáscsökkentőt, és még 8 további gyógyszert kapott. Az orvosok 2 naponta változtatták a gyógyszerek mennyiségét és már egyre több gyógyszert elhagytak.

Most az volt az elsődleges, hogy Dávidka visszanyerje a súlyát és izmot növesszen. Ezért dietetikus és fizikoterapeuta segített nekünk ebben!

Most már egyre közelebb voltunk ahhoz, hogy elhagyhassuk az osztályt!

Július 6.:

Dávid járóbeteg

Dávid hazajöhetett a kórházból a Roni házba! A varratok még maradtak, de szerencsére már nem igényelt 0-24 órás orvosi felügyeletet, kórházi ellátást! Még egy-két májfunkciós értéke magas, de folyamatosan csökkenő értéket mutatnak. Ezt követően rendszeresen kellett járnunk a klinikára kontrollra, ahol általában a kilőkődésgátló szintjét, illetve a májfunkciós értékeket nézték a vérben. Időnként ultrahangot is végeztek, hogy minden rendben van-e. Dávidka járóbeteg lett.

Július 12.:

Dávid hasából a varratok több mint 90%-át eltávolították. Volt vérvétel is, és sétáltunk egyet a hamburgi kikötőhöz. Dávid súlya meghaladta a 8 kilót.

Július 26.:

Anyával

Dávidnak ismét volt vérvétele. Laboreredményei ismét javultak, de a GGT májfunkciós értéke még mindig magas, 1000 felett van, Hegen doktornő szerint hosszú hónapok kellenek, hogy javuljon ez az érték.  

Július 31.:

A mai nap 2 alkalommal is voltunk Dáviddal a sürgősségin. Reggel és késő este is magas lázzal kellett bemenni. Reggel felírtak 2 fajta lázcsillapító cseppet. Valamilyen vírust szedett össze, ekkor Németországban rengeteg kisgyerek került be a sürgősségire lázzal.

Ezt leszámítva Dávidka jól tartotta magát, ha nem volt lázas sokat szövegelt babanyelven, sokat játszott. 2 napig tartott nála a magas láz, szerencsére más fertőzést nem mutattak ki.

Augusztus 17.:

Ma voltunk laborvizsgálaton és egy varratot ismét kiszedett Dunay doktor, egy másikat elvágott. Dr. Hegennel előbb személyesen majd telefonon is beszéltem, megkaptuk az engedélyt…”utazhatunk haza pénteken”!!!!!

Indulunk haza

Dávid eredményei hétről hétre javultak. Nem tökéletes még minden, de javuló tendenciát mutatnak a vizsgálatok!

Erika is folyamatosan erősödött, még voltak gondjai Dávid emelésével, de szerencsére egyre ügyesebben mászott a kis fickó, sokat segített, ha fel akartuk emelni!

Dávid igazi rosszcsont lett!

Magyarországon újabb vizsgálatok várnak rá, de reménykedünk, hogy ennyi volt a nagy próbatétel, és szép, egészségben, szerencsében, élményekben gazdag életet élhet innentől Dávid!!

Augusztus 19.:

Hazautazás napja. 

Szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítséget, hogy velünk voltatok, ebben a kemény harcban, osztoztatok örömünkben, szomorúságunkban, és próbáltatok sok kedves gondolattal erőt adni nekünk.

Itthon

Nagyon sok támogatást kaptunk, hogy Dávidka ismét egészséges gyerkőc legyen…most már együtt vagyunk és nagyon vigyázunk a mi kis kincsünkre.

Természetesen, felajánljuk segítségünket olyan családoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, mint mi. És esetleg pár tanáccsal tudunk segíteni, mert mi már átéltük…

Persze minden gyermek helyzete, állapota más, de a remény mindig ott van, akár milyen kilátástalan is a helyzet, és küzdeni kell, mert a gyerekek küzdenek, és élni akarnak. Elérhetőségünket az alapítványon keresztül lehet megkapni”.  

Dávid szülei Erika és Norbert