DZSINÓ HAMBURGBAN JÁRT

Dzsinó még nincs egy éves, de ha beszélni tudna, ezt mesélné nekünk. Mamája volt a tolmácsa, aki minden szavát érti, a gondolataiban is tud olvasni.

Azt mondták a doktorbácsik, hogy új máj kell nekem, és azt Hamburgban fogom megkapni. 2021. február 22-én érkeztünk meg, és tíz napig Stefaninál laktunk karanténban, anya és apa is velem volt. Az érkezéskor találkoztunk Stefanival is, nagyon kedves volt hozzánk.

Tíz nap után elkezdődtek a vizsgálatok, anya velem maradt a kórházban, apa a Roni házba ment. A kórházban nagyon megvizsgáltak engem és anyut is, ő lesz majd a donor, tőle kapok májat. A biztonság kedvéért még el is altattak  tíz percig! – máj biopsziát csináltak. Képzeljétek, nem kell most májat kapnom, megvárják míg idősebb leszek, de azért nem úszom meg ilyen könnyen, lesz egy kisebb műtétem. A vizsgálat után, két hét múlva mondták, hogy tudnak rajtam itt is segíteni epeúti elvezetéssel. Volt egy kis gond, napokig vártunk, hogy megérkezzen Magyarországról az engedély, hogy itt Németországban operálhassanak meg. Nem tudták lekérni a papírokat,  kiderült otthon fognak majd megoperálni.

Kórházban finom reggelit, ebédet és vacsorát is kaptunk, lehetett válogatni is. Emese néni – a tolmács – sokat segített nekünk. Amíg vártunk az eredményekre, a Roni házban laktunk. Csuda jó volt: szép volt a szobánk, anya finomakat főzött a konyhában, és Húsvétkor a nyuszi csomagot is hozott nekem.

Nagyon féltünk az utazástól, de nagyon sok kedves embert ismertünk meg. Pár év múlva, amikor már nagyobb leszek, már nem fogunk félni, tudjuk hová jövünk.

Kedves doktor nénikkel és doktor bácsikkal fogunk találkozni és nagyon sok kedves ismerőssel.

Mindent köszönök nektek az „Egy szív a gyermekekért” Alapítványnál. Nélkületek ez nem sikerült volna!

Dzsinó és az ő szerető családja