DANI HATVANNYOLC NAPJA HAMBURGBAN

Mit is mond erről „Dani papa”

Dani 2020. június 26-án született  a maga 3500 grammjával, és 50 centiméterével Székesfehérváron. Szeme és bőre az átlagosnál jóval sárgább volt, étvágytalanság és aluszékonyság miatt már élete első napján infúziót kapott.

Számos vizsgálat után epe út elzáródás gyanújával Budapestre, a Semmelweis Egyetem l. számú Gyermekgyógyászati Klinika csecsemőosztályára vittük. A gyanú beigazolódott. Danit július 24-én megoperálták, még egy hónapos sem volt. Sajnos állapota nem javult. Elkerülhetetlen lett a májtranszplantáció, Hamburgba kellett kiutaznunk. Egy jó köteg orvosi papírral, három karton tápszerrel, megannyi előre bekészített gyógyszerrel, és mindannyiunk negatív COVID tesztjével felkészülve 2021. január 24-én indultunk el Hamburgba, az Adient Hungary Kft. jóvoltából autóval, melyet a munkáltatóm biztosított. Másnap érkeztünk meg a karantén szállásra. Nagyon otthonos kis szobát kaptunk a karantén idejére, a Villa von Vopelius-ban. A tulajdonosa rendkívül barátságos, segítőkész volt.  A karantén nyolcadik napján Németországban is vettek mintát mindhármunktól COVID teszthez, illetve felvették az adatainkat is a klinikán. Amikor a tizedik napon megjött a hír a negatív tesztekről, mint potenciális donorok mindketten éhgyomros vérvételre mentünk. Vivi a csecsemőosztályra került Danival, én pedig bejelentkeztem a hamburgi Ronald McDonald házba. A vizsgálatok alapján feleségem bizonyult alkalmasabb donornak. Február 11-től ő a Ronald házból járt a további vizsgálatokra, Danival én maradtam a klinikán. Hasonlóan a magyarországi intézkedésekhez: itt is csak egy szülő tartózkodhatott a gyermekével az épületben, és mindig mindenhol kötelező volt a maszk használata, a Ronald házban is, a saját szoba kivételével. Február 24-én a rengeteg vizsgálat, és tájékoztató után a szervátültetés zökkenőmentesen nagyjából tizenhárom óra alatt lezajlott. A műtétet követő első nap után feleségem kikerült az intenzív osztályról, és további 4 nap után vissza engedték a Ronald házba.  Dani bőr színe már az első órákban szembe tűnően sokat javult. Három nappal később már evett, és összesen nyolc nap elteltével ismét a csecsemőosztályon voltunk. Már a regenerálódás kezdeti stádiumától kezdve mind a ketten bizakodásra ösztönző gyógyulást tanúsítottak. Húsz nappal később, stabilan beállított gyógyszerekkel, tökéletes vérképpel, és hasi ultrahang eredménnyel kiengedtek minket is a Ronald házba. Mindhárman újra voltunk a három naponta esedékes kontrollra járások között. Összesen hatvannyolc  Hamburgban töltött nap után március 31-én kijelentkeztünk a Ronald házból, elindultunk haza. Még hetente járunk kontrollra Budapestre. A műtét óta Dani itthon is elképesztően sokat nevet, nem győzi szedni fel magára az elmaradt kilókat mi annak örülünk, hogy ő ebből semmire sem fog emlékezni.

Külön köszönet az elképesztően nagylelkű segítségért az „Egy szív a gyermekekért” Alapítványnak, az Adient Hungary Kft-nek, a Bodajk-i önkormányzatnak, Dr. Dunay Gábornak, Meikének, az intenzív-, és a K3 osztály segítőkész ápolóinak, orvosainak, Frau Stefanie von Vopeliusnak és mindenkinek, aki bármekkora segítséggel is hozzájárult ennek a nehéz időszaknak az átvészeléséhez.