Laura már itthon van, másodszor is életet adott neki édesanyja – megkapta a májának egy részét. Mindketten nagyon gyorsan gyógyultak. Még 2 hónap sem telt a kiutazástól és máris újra itthon vannak. Nem volt könnyű időszak ez számukra, de sok szeretettel és még nagyobb gyógyulási vággyal leküzdötték ezt a hatalmas feladatot.

Így látta Laura édesanyja a történteket születésétől a hazaérkezéséig:

Laura 2016. május 24-én született sokévi próbálkozás után, lombik program keretében. Egy hónaposan besárgult, azonban csak három héttel később került az orosházi kórházba. Ott felismerték, hogy ők nem tudnak segíteni, így tovább küldtek bennünket Szegedre. Itt kiderült, hogy egy ritka születési rendellenességgel, epeút atresiaval született, a szükséges műtét miatt Budapestre kellett utaznunk.

Laura augusztus 3-án Kasai-műtéten esett át, melynek eredményeképpen állapota javult. A műtéttel az elsorvadt epeutakat távolították el, hogy az epe távozhasson a májból. A hiányzó epehólyag megoldásaként bekötötték a vékonybelét a máj alsó részébe, igy az epe közvetlenül a belekbe távozhatott. A műtét életmentő volt számára, azonban tudtuk, hogy  két hónapos kor fölött 10% alatti az esély, hogy ez végleges megoldást jelentene számára.

Október elején víz jelent meg a pocakjában, melynek mennyiségét csak vénásan adagolt vízhajtóval sikerült csökkenteni. December elején egy enyhe megfázás gyulladást okozott az epeutakban, a lázát nem sikerült otthon tartósan lecsökkenteni sajnos karácsonyig a klinikán voltunk.

Január 11-én utaztunk Kielbe májátültetésre. A férjemmel mindketten alkalmasak voltunk donornak, az orvosok engem választottak. A műtét január 24-én volt, szerencsére minden rendben ment, két nap után a sebet össze is zárták. Laura négy napot töltött az intenzív osztályon, azután közös baba-mama szobába kerültünk. Mivel nem voltam még tökéletes állapotban, a férjemmel megosztottuk a napot, ő volt vele esténként, én pedig nappal. Öt nappal a műtét után elkezdett cumisüvegből enni, igaz a szondát csak másnap vették ki, szerencsére nem kellett visszatenni. Az antibiotikumra szépen reagált, a gyulladásos értékei szépen csökkentek, azonban víz jelent meg a pocakjában. Azt mondták ez természetes, de azért megijedtünk. Szerencsére ez is szépen eltűnt. Február 16-tól már a Ronald-Házban töltöttük az éjszakákat, hármasban, kétnaponta jártunk vissza a klinikára kontrollra. Február 24-én hazautaztunk Kielből, Laura 9 hónaposan a saját ágyában aludhatott.

Összesen 45 napot töltöttünk Németországban. Minden orvos és nővér nagyon segítőkész volt. Nem beszéljük jól a nyelvet, de igyekeztek olyan szavakat használni, amellyel megkönnyítik az ottlétet. Az utolsó héten „ungarische gulasch”-t főztünk azoknak, akiknek a leghálásabbak vagyunk.

Külön köszönet Dr. Kelenhegyi Juditnak a lelki és anyagi támogatásért.

Laura mamája

Mentés

Mentés

Mentés