Amikor Dr. Kelenhegyi Judith megkért, hogy egy rövid beszámolót írjak a Hirsch Mariannal a Schulthess Klinikán eltöltött időről, megpróbáltam felidézni azt a bizonyos három és fél hónapot. Mivel ez még 2004-ben történt, már nem emlékszem a részletekre. Ezért az általánosságokról írok, meg azokról az érzelmekről, benyomásokról, melyek megmaradtak bennem.

Első sorban az „Egy szív a gyermekekért” Alapítvány munkáját szeretném méltatni. Nagyon jó tudni, hogy létezik egy szervezet, egy csoport, aki foglalkozik azzal, hogy gyermekeknek segítsenek. És ez hatalmas segítség. Megható az a precizítás, ami a munkájukat jellemzi. Minden részletről a legpontosabb tájékoztatást próbálják megadni. Ami egy idegen országban, idegen környezetben hatalmas segítség.
Amikor megérkeztünk, már tudták, hogy érkezünk, nem volt azzal gond, hogy valamilyen formában a szervezetlenség bármilyen formája mutatkozott volna. A felvételi beszélgetés után az előkészített szobánkat birtokba vettük. Majának egy kicsit nehezebb volt, ugyanis ő csak rajtam keresztül tudott értekezni az ápolókkal.
Hatalmas segítség volt az alapítvány által nyújtott támogatás. Ugyanis tudni kell, hogy Maja állami gondozásban van, én pedig önkéntesként vettem részt ebben a „projektben”. Ennek a támogatásnak köszönhetően lehetőségem volt a szabadidőben olyan „programokat” kialakítani Majának, mellyel el tudtam terelni a figyelmét a műtétekről, melyek előtt állt.
Muszáj megemlítenem, a klinika személyzetének a hozzáállását is. Fantasztikus volt látni, hogy létezik egy olyan ország ahol a sérültek nem különcök, hanem emberek. Jó volt látni, hogy teljes mértékben befogadták, segítették az ottlétünket. A professzionizmus és az emberiség tökéletes harmóniája mutatkozott ebben a klinikában.
Ezt a világot próbálja megteremteni a „Egy szív a gyermekekért” Alapítvány is.
S ha valakinek van szíve, melyben hely van a gyermekek részére is, biztos, hogy értékelni tudja munkájukat.
Minden tiszteletem az Övék.

Papp Arthur-Robert