Kutatómunkám és szakmai eredetű céljaim eléréséhez 2005. őszén szponzort kerestem. A legtöbb esetben zárt ajtóra találtam, mivel a legtöbb cégnek ill. alapítványnak nem volt érdekében egy anyagi hasznot nem hozó, kezdő orvos által végzett kutatómunka támogatása. Munkám során nem volt lehetőségem a szponzoráló cég megnevezésére, nevének ismertebbé tételére sem, mely a pályázatok többségénél alapkövetelmény volt.

Tudtam, hogy munkahelyemen a krónikusan kezelt beteg gyermekek szüleinek segítésében, külföldi kezelésre szoruló csecsemők szüleinek elhelyezésében az „Egy szív a gyermekekért alapítvány” jelentősen kiveszi a részét, de ennél mélyebben nem ismertem tevékenységüket. Nem tudtam, hogy céljuknak tekintik olyan fiatal orvosok szakmai előmenetelének segítését is, akik a későbbiek során külföldi tanulmányaikkal, kutatómunkájukkal saját hazájuk és intézményük szakmai fejlődését segítik elő a beteg gyermekek gyorsabb és korszerűbb gyógyítása érdekében.

Az alapítvány lakhatásom anyagi támogatását pár hét átfutási idő után pozitívan bírálta el.
A fél éves hamburgi munka során számos klinikai- és kutatóorvosi tapasztalatra tettem szert, melyeket gyakorló orvosi- és tudományos tevékenységemben a mai napig használok. Az idegen környezetben, a fárasztó munkanapok után jóleső érzés volt egy otthonos, nyugodt környezetbe hazatérni, melynek feltételeit az „Egy szív a gyermekekért alapítvány” biztosította.

Ezúton köszönöm meg ismételten támogatásukat és segítségüket! Isten áldását kívánom további tevékenységükhöz.