Kisfiam Toncsika egy központi idegrendszeri sérült 3 éves kisfiú, aki a mozgásában erősen korlátozott.

Lehetőségünk nyílt egy Amerikai műtétre, mely az addigi feszességét csökkenti és utat nyithat a szabad mozgásnak, járásnak, önellátásnak.

Ezt a műtétet 2014.04.22-én a St. Louis Children’s Hospitálba végezték el. A műtétet követően történt meg a csoda az életünkben, amikor szembesülhettünk az eredménnyel. Az eddig tetőtől talpig feszes kisfiú, mint egy könnyű pilleként működő végtagokkal mutatkozott meg. Még az arcizmai, a homloka a szája is lazább lett. Könnyebben beszél, rág, sőt még a levegő vétele is szabadabb lett. Az ismerősök a küldött képek alapján visszajeleztek, hogy még az arcocskája is megváltozott, nem feszes.

Műtét után kiderült, hogy Toncsika súlyos eset volt, sok idegszálat kellett vágni, sőt a keresztezett lábtartása miatt extra SDR eljárásban részesítették. Ekkor szembesültünk, hogy a műtét nélkül, biztos tolószék várt volna ránk.

Néhány szó a kinti emberekről szállásról, kórházról.

Csodálatos embereket ismerhettünk meg. Mosolygósak, közvetlenek, segítőkészek és barátságosak. A kórház, számunkra csúcs-szuper volt. Már messziről észre lehet venni, hogy gyerekkórház. Az épület előtt szép, színes állatfigura szobrok vannak. Ezek lemezből készültek. Csupa virág volt mindenhol. Mindenki nagyon segítőkész.  A nővérek gyakori látogatók voltak, kb. óránként jöttek. Mindig, még hajnalban is ugyan olyan mosolygósak voltak.
Szerencsére hamar letelt az 5 nap, amit kórházba kellett lennünk.

A műtét utáni terápiákra minden nap sor került. Rengeteget kellett a szálláson is tornázni Toncsikával, mert sajnos a terápiákon nem volt hajlandó semmit sem csinálni. Nagyon bosszantott minket, de mondták, hogy ez fáj neki, kell pár hét mire ezek a fájdalmak megszűnnek. A mi feladatunk az izmok nyújtása volt. Fontosak voltak ezek a tornák, mert e nélkül a műtét mit sem ért volna. Hiszen hiába vágták el az idegszálakat és szűnt meg neorológiailag a feszesség, az izmai még rövidek, ezt nekünk kell nyújtani. Ez a folyamat hosszú és fájdalmas, de megéri.

Most itthon, írva ezt a beszámolót gondolom végig, hogy milyen felszabadult lett Toncsika. Végre nincsenek fájdalmai az izomfeszességből adódóan, könnyebben mozog, könnyebben rág, egyszóval boldogabb, kiegyensúlyozottabb. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a magam és családom nevében az „Egy szív a gyermekekért” Alapítványnak, hogy biztosították a szállásunk költségét. Segítségük nélkül nem tudtunk volna részesek lenni ebben a csodában, a gyógyulás felé vezető út csodájába.

A Jó Isten áldja meg magukat és a munkájukat, köszönettel:

Toncsi és családja