Valós riportok egy májtranszplantációról kicsit másképpen.

Riporter: Tímea Olivér édesanyja

A hétköznapok kissé másképpen telnek, mint otthon.  Olit a májbetegsége elméletben visszavetné a fejlődésében. Ez nála szerencsére csak papírforma, persze azért kicsit sárga és a pocakja is nagyobb az átlagnál. Próbáljuk a lehetőségekhez képest jól érezni magunkat. A fertőzés miatt Oli és én a kórházban vagyunk. Napközben Zoli is velünk van, de este a Roni házban alszik. Örök élmény marad Zoli bakteriális mintavétele, amikor meglátta a pálcákat, a nővérke mintát vett minden honnan, majd Zolinak is adott egyet. Régen nevettem ennyit, mint amikor megláttam az arcát.

Sokat bohóckodunk Olival, szerencsére nem viselte meg nagyon a változás, ugyanolyan zsivány, mint otthon. Nagyon gyorsan haladnak a dolgok, ránk férne egy kis közös kikapcsolódás kórház mentesen együtt a Ronald házban, hiszen a neheze még csak most jön. Látva a körülményeket, a hozzáállást és a szakértelmet, még mindig inkább izgulunk mint félünk.
A műtét után nagyon sok minden megváltozik majd, hiszen Oli nem májbeteg lesz, hanem transzplantált. Az odafigyelés megmarad, csak másra kell figyelnünk. A lényeg, hogy mindig ilyen boldog és pörgős maradjon, mint eddig és most is. 

Folytatom, csak kicsit lazítok…