O-LIVER KALANDJAI  HAMBURGBAN

Valós riportok egy májtranszplantációról kicsit másképpen.

Riporter: Tímea Olivér édesanyja

Oli 2018. december 13-án született meg, egy kicsit sárga volt. Arra gondoltunk ez azért van, mert RH összeférhetetlenek vagyunk. Sajnos nem ez volt a gond. Egy  hónapos korában a SOTE I. Gyermekklinikán dr. Dezsőfi Antal elkezdte a kivizsgálásokat, pont három hónapos volt, amikor meglett a diagnózis: PFIC2, egy nagyon ritka genetikai májbetegség. Erre egyetlen megoldás van, a májtranszplantáció, csak azt nem lehetett tudni, hogy mikor. Jósolni a doktor úr sem tudott és nem is akart.

Teltek, múltak a napok – hónapok, kontrollra jártunk közben egy teljesen átlagos család életét éltük. Nem akartuk sosem éreztetni Olival, hogy ő beteg, hanem azt, hogy  ő a legmenőbb kissrác, akit kaphattunk. Szerencsére a betegségének elég sok tünete nem jelentkezett. Hét hónaposan már fel is állt. A levegőben mindig ott lógott a műtét, vajon mikor és hogyan. Értékei ősszel romlani kezdtek. Január végén telefonált Dezsőfi doktor: február 10-én várnak minket Hamburgban. Elindult a szervezés, hiszen nem egy hetes útra készültünk. Azért izgultunk, hogy valamelyikünk jó legyen donornak, így elkerülhető lenne a transzplant lista és Olinak is jobb lenne, ha tőlünk kaphatna májat. Én már az elején úgy éreztem, Zoli lesz az, persze kérés nélkül megyek bármikor, amikor szükséges. Ez egy női vagy anyai megérzés volt, nem tudom.  Én életet adtam neki, ő menti meg. Most úgy néz ki, hogy igazam lesz, de erről majd később.